2013. november 12., kedd

Yourself

Olyan furcsa, hogy míg csak agyban volt ez a blog, annyi minden kavargott a fejemben (persze most is), hogy miről is szeretnék posztolni, most meg hirtelen nem tudom kiszelektálni. Azt hittem könnyebb lesz. Na de sebaj, menni fog! :) Idővel biztosan! :D
Első körben kezdjük az alapoktól. Önmagunktól!
Tegye fel a kezét, aki teljes mértékben meg van elégedve magával! Na igen, nem látom senki kezét a magasban. Ilyenek vagyunk ma mi. Elégedetlenek, magunkkal és másokkal szemben is. Mennyiféle ember létezik. Vannak akiknek már messziről érzem a kisugárzását, van akinek még akkor sem, amikor mellettem áll. Nagyon lényeges dolog a kisugárzás, a belülről jövő energia. Fura, hogy ezeket a sorokat én írom, mivel jómagam is önbizalomhiánnyal küszködöm. Utálom, ha az emberek bámulnak (bár ez attól függ, hol és hogyan vagyok), utálok nyilvánosság előtt beszélni. Fóbia és pánik. A másnak való megfelelési vágy. Nagy ördög! Nagyon sok önbizalommal való cikket olvastam már. Mindegyik mást ír, de elgondolkodtat és magamba nézek. Felismerem a hibáimat. Bár hozzáteszem, hogy ez a legnehezebb és változtatni rajta!!! Rá kell jönnöm, hogy nem tudok és nem is akarom megfelelni mindenkinek! Nem lehet!! Mindenkinek fel kell ismernie magát, a saját pozitív és negatív tulajdonságait. Vannak negatívak is, ahogy akárki másnak. Ugye ahogy szokták mondani: "Senki sem tökéletes!" Viszont gondolkodj el mennyi mindent szeretnek benned: azt, hogy köszönsz minden ismerősnek az utcán, hogy mindig mosolyogsz, hogy közvetlen vagy, hogy segítőkész, hogy visszafogott, hogy természetes, hogy önmagadat adod. Pár dolog a millió közül. Igenis van benned jó!!! Nem szabad máshoz hasonlítgatni magunkat! Mindenki más! (Belsőleg legalábbis.) Lehet Ő abban jobb, hogy első alkalommal közvetlenebb másokkal, viszont Te szépen lassan építed fel a kapcsolatot. Észre fogják venni és lesz, akinek ez szimpatikus! Sőt! Ez talán bizalmat felépítőbb. Tehát ez nem is jobb vagy rosszabb, hanem gyorsabb és lassabb folyamat. Mindenki megtudja találni mindenkivel a hangot, ha akarja. Itt még egy mondás jön: "Tudsz, ha akarsz!" Nem hiába találták ki ezeket a mondásokat.  Az utóbbi igaz az egész életre. Ha igenis eltervezel valamit és nagyon szeretnéd, minden erőddel, minden porcikáddal akkor az sikerülni is fog! Az érzés pedig hihetetlen és felfoghatatlan lesz! Te! Megcsináltad! Mennyire büszke leszel magadra! Ez lesz az, ami majd erősít és önbizalmat ad!



Fentebb írtam, hogy mindenki más, legalábbis belülről. Igen, mert ezt tapasztalom magam körül. Van ugye a kisugárzás meg a kinézet. Ég és föld. Sétálok a városban és szinte ugyanolyan lányokat látok. Az amit kifelé mutatnak, az amit látok és amiből az ember leszűr valamit. Minden lány egyforma. Semmi stílus, semmi egyéniség. Mindenki ugyanúgy akar kinézni, ahogy a másik. Vagyis nem, mert jobban. Főleg mi lányok/nők, akik rivalizálunk egymással. Jobban akar kinézni, de nem sikerül, sőt lehet az ellentettjét éri el. Egymástól nézik el a dolgokat, a stílust, az öltözködést. Persze elkerülhetetlen, hogy az ember átvesz a másiktól ezt-azt, főleg ha sokat vannak együtt, de tudni kell hol a határ. Tudni kell, hogy ez nem jó. Csinálsz valamit, amit Ő és azt mondják majd, "Jé ez olyan volt mint, ha xy csinálta volna." Jól esnek az ilyen megjegyzések? Szerintem nem. Nekem legalábbis nem esne. Igenis jegyezzenek meg úgy, ami Te vagy! Légy kreatív, egyedi és tűnj ki a tömegből! Nem baj, ha eleinte megbámulnak vagy szokatlan. Légy az, ami Te vagy! Ami lennél szeretnél! Különálló és megjegyezhető személyiség!


Kevés önbizalmam van, de merem állítani, hogy van stílusom és egyedi vagyok! Érzem. Tudom. Akarom hinni! Az meg persze plusz, ha az embernek jönnek visszajelzések. Az az igazi. Mennyire jó érzés! Milyen jó a tudat, hogy jó úton jársz. De nem kényszerből, hanem ami jön magadból.
Hányszor éreztem én is, hogy megbámulnak, mert máshogy nézek ki és máshogy öltözködöm. Volt, hogy zavart, zavart, hogy Ők nem tudják, hogy ez is létezik! Mert mindenki be van gyöpösödve és megállt egy adott irányzatnál. Azt hiszi csak az van, az létezik, mert másokon is az van. Aztán rájövök, hogy mennyire jó másnak lenni! Bár sokszor nehéz, főleg amikor látod, hogy susmognak. Én nagy Amerika fan vagyok annak ellenére, hogy MÉG nem jártam ott. Az ember ugyebár nézi a sorozatokat, hall ezt-azt és annyira irigyli az ott lévőket. Nyüzsgés, egyediség és senki nem foglalkozik a másikkal! Nem bámulják meg, mint itthon! Amikor rossz napom van sokszor vágyom más helyre, ahol nem ismernek, ahol én sem ismerek senkit. Jó lenne néha "új" életet kezdeni. Csak bátran önmagam lenni! Nem félni semmitől és senkitől! A mai világban pedig alapjáraton nehezebb lép az ember. Nehezen veszi rá magát az újra, mert nem mer. Marad a megszokott dolgoknál, azt remélve, hogy ez így jó. Pedig csak egyszer élünk és azt ki kell használni! Úgy élni, ahogy mi szeretnénk és nem mások!



 Képek: pinterest.com



Merjetek tehát lépni, merjetek és valósítsátok meg önmagatokat! Nem félve senkitől és semmitől!



Ti mennyire vagytok szégyenlősek vagy bevállalósak?  Mennyire érzitek magatokat egyéninek és stílusosnak? Mennyire érdekel mások véleménye?

Keep smile,
Kitty

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése